A Fölre szállt boszorkány története amolyan farkába harapó kígyó, hiszen arról szól, hogy egy egykor nagynevű színész segítségével pár bátor producer megpróbálja a 60-as évek egyik sikersorozatát, a Bewitched-et feltámasztani - vagyis ennek a feldolgozás filmnek a tárgya az, hogy meg akarják csinálni a feldolgozást, igaz nem mozifilm, hanem tévésorozat formájában. Újabb csavar a történetben, hogy az Utolsó nap Katmanduban c. fekete-fehér, gigaköltségvetésű hegymászódrámában megbukott Jack Wyatt (akit Will Ferrell játszik), a remake-sorozat főszereplőnőjének - vagyis a boszorkány szerepére, aki normális, varázslatmentes ember akar lenni - egy olyan lányt (Nicole Kidman) kér fel, aki - mit ad isten - egy boszorkány, de épp leszokóban van, vagyis normális, varázsmentes ember akar lenni. Remélem azért a lényeg kihámozható a sorokból.

Természetesen nem árulunk el titkot, ha elmondjuk, hogy a boszorkány-nem boszorkány konfliktusból adódóan rengeteg kalamajka, miegymás fog keveredni és a Földre szállt boszorkány emellett még erős romantikus vonallal is rendelkezik. Ami viszont érdekes, hogy nem egy tipikus romantikus komédiát tolnak ezúttal az arcunkba, hanem valami elképesztően bugyuta, hebehurgya filmet - és ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy valami übergagyi tákolmányról lenne szó. Az más kérdés, hogy nem feltétlenül sikerült a készítőknek megtalálniuk azt az egészséges egyensúlyt, ami a rémisztően bugyutát a szívderítően aranyostól elválasztja.
Egész egyszerűen az egész filmet körüllengi valami gügye sárm, valami aranyos miliő, ami egyeseknek - akik képesek ezt elfogadni - biztosan nagyon be fog jönni, de akik valamennyire is háklisak a modoros idétlenségekre, a gügyögésre, azok messzire kerüljék el a mozikat a premier idején. (Valahol a Charlie angyalai második részéhez lehet talán hasonlítani a Földre szállt boszorkányt, amit ugyancsak akkor lehetett élvezni, ha az ember rájött, hogy egy paródiát néz). Sajnos ezúttal amellett, hogy olykor működőképes ez a parodisztikus jellege a filmnek, olykor sajnos rendezői utasításra beleúszik némi komolykodó, tanító jellegű hangvétel is, ami nem tesz jót a filmnek - olyan, mintha a rendező nem tudta volna eldönteni, hogy melyik irányba induljon el.

Már a készítők névsorát végigböngészve is egyértelműnek tűnik, hogy egy női filmről van szó, hiszen a műfaj egyik nagy öregje, a 64 éves Nora Ephron rendezte a filmet, aki a forgatókönyvet is jegyezte egyik nővérével, Delia Ephron-nal. Nicole Kidman, mint női főszereplő valósággal lubickol a boszorkány bőrében, hihetetlenül elengedi magát és úgy bolondozik - tökéletes erre az aranyosan bohó szerepre. Társa Will Ferrell - akin szinte látszik, hogy az eredeti tervek szerint Jim Carrey lett volna a férfi főszereplő - nagyon karikatúrára veszi a figurát, de nehézére esik a két véglet, az idétlenség és a belőle olykor kiböffenő mélység között lavíroznia. A mellékszereplők között Shirley MacLaine és Michael Caine is megtalálható - utóbbi megint hozza magát, bizonyítva a tételt, miszerint a férfi színész olyan, akár a jó bor.

Nehéz a filmről véleményt mondani, hisz tetszhet bármennyire is a megfelelő hangulatban lévő kritikusnak vagy nézőknek - egy biztos, hogy az alkotói szándék nem érte el a célját. A felettébb bugyutácskára sikeredett végeredmény, a jobb poénok ellenére valószínűleg sokakat fog taszítani. De abban is biztos vagyok, hogy ennek a nagyon ártalmatlan, aranyosan debil stílusnak is meglesznek a rajongói, főleg a gyengébb nem tagjai közül. És ez még akkor is igaz, ha itthon nagyon kevesek ismerik az eredeti tévésorozatot, amire a Földre száll boszorkányban elég gyakran történnek humoros utalások különböző formában.