Dogville- A menedék

Szereplők: Nicole Kidman (Grace)
                 Paul Bettany (Tom Edison)
                 Harriet Andersson (Gloria)
                 Jeremy Davies (Bill Henson)
                 Lauren Bacall (Ma Ginger)
                 Chloë Sevigny (Liz Henson)
                 Stellan Skarsgard (Chuck)
                 James Caan (The Big Man)
                 John Hurt (Narrátor)
                 Blair Brown (Mrs. Henson)
                 Ben Gazzara (Jack McKay)
                 Philip Baker Hall (id. Tom Edison)

Tartalom:

A történet színtere Dogville, egy kis bányászfalu a '30-as évek Amerikájában. Lakói szegény emigránsok, "jó és becsületes polgárok, akik szeretik városukat" - tudjuk meg a narrátortól, aki az egész film alatt kalauzolja a nézőt. Ebbe a világtól elzárt közösségbe érkezik üldözői elől menekülve Grace (Nicole Kidman). A fiatal, csinos nőt a falu lakói egy tanácskozást követően befogadják, és úgy döntenek, menedéket nyújtanak neki az őt üldöző gengszterek elől. Cserébe Grace mindenben a segítségükre van... Ami azonban kezdetben szívességeknek indul, később kényszerré, valóságos terrorrá válik. A helyiek megtudják, hogy Grace-t a rendőrség is körözi, így a menedéket egyre súlyosabb áron "kínálják" neki... Grace a falu rabszolgája lesz, kihasználják, megerőszakolják, bilincsbe verik - testileg és lelkileg is megtörik a fiatal lányt. A menedéket kereső nő azonban rejteget még meglepetéseket, így a falu lakóinak van mitől rettegniük, amiért kihasználták a csinos Grace-t. A dán rendező a "Dogma 95" nevű csoport alapító tagja 1995-ben. A csoport tagjai célul tűzték ki, hogy bizonyos elemeket kiküszöbölnek filmjeikből, és új életre keltik a hetedik művészetet, mely szerintük tévútra tévedt. A Dogville, bár távol áll a dogmafilm szabályaitól, így lett egy valóságos kísérleti film, mely a színház és film határmezsgyéjén egyensúlyoz. Pengeélen táncol azonban Lars von Trier, hiszen a Dogville a film általánosan elfogadott fogalmától nagyon is eltávolodik. Nyilván nem azért, mert hibázott volna a filmes fenegyerek, pont ez a hatás volt a célja. Filmes berkekben (még a művészfilmek kedvelőinek közösségében sem) azonban nem fogadták túlzott megértéssel különös kísérletét... Trier nem foglalkozott a kritikával: azóta elkészítette "Amerika-trilógiájának" második darabját is Manderlay címen.